Berceléknél

IX. 26. szombat
A negyedik hétvégére pénteken az iskolából Bercel vitt haza. Este Bercel szobát és konyhát készített nekem, majd korán le kellett feküdnöm, mivel szombaton egy egész napos, harminc kilométeres iskolai biciklitúrára mentünk.
Szombaton reggel fél hétkor fel kellett kelnem, nagyon álmos voltam. Bercel az övtáskájában vitt el, és még kobakot is adott nekem. Az iskola udvarán volt a gyülekező. Onnan a budaörsi vasútállomásra, majd Kelenföldre mentünk, vonattal. Ott átszálltunk és Velencére utaztunk.
Velencén biciklire pattantunk, hogy megkerüljük a tavat. Pákozdig megállás nélkül eltekertünk a ntanárokkal, nagyfiúkkal, nagylányokkal. Ott a negyvennyolcas emlékműnél megebédeltünk. Ebéd után egy ideig még együtt mentünk, majd féltáv után szabadon lehetett tekerni. Én egy kicsit megijedtem, mert Bercellel és barátaival tanár nélkül úgy lehagytuk a többieket, hogy fogalmunk sem volt, hol járunk, és hol vannak a többiek. Nagy szerencsénkre hosszú út után a baráti társaságunk megérkezett a kiindulópontra. Amikor megérkeztünk, vonatra szálltunk és hazamentünk.
IX. 27. vasárnap
Ezen a napon sok barátot szerezte: Tibit a sündisznót, Tomit és Blankát a mackótestvéreket, Pistit a bárányt és Sanyit a tigrist.
Bercel megtanított szakácskodni is. Barátaimmal étkeztem, autóztam, játszottam.
Sajnálom, hogy ma aludhatta, tusolhatta utoljára Berceléknél a szobámban.