2010. november 14., vasárnap

Bercelnél

Amikor megláttam régi kis barátaimat hozzájuk futottam és el nem tudtam tőlük szakadni. Bercel sokat nyoszogatott hogy ezért meg azért nem maradhatok velük. Persze én a nagy eszemmel nem hallgattam rá. Végül ez az ötlettelen majom egy jó ötletet eszelt ki. Azt mondta mutat nekem egy biciklit amit használhatok is. Ezt azért meg kellett néznem. A bicó nekem tetszett igaz rózsaszín volt de Bercel azt mondta ez az új divat. Én hittem neki. Aznap még elmentem Bercel edzésére is természetesen a vagány biciklimmel. Az edzésen a tizenegyes párbajt Bercel nyerte.
Csütörtökön az iskolában majd meg döglöttem annyira unatkoztam, ezért másnap nem is mentem a nebulók közé. Szombaton azért elmentem az Illyésbe hallgatni az okosságokat. Viszont ide hoztam a bicómat akit elneveztem Kittinek.
Vasárnap egy szuper biciklizésen vettem részt ami főként a saras helyek kikerüléséről és a pocsolyák átgázolásáról szólt. Az egészben az volt a legjobb hogy a bicókat egy óráig takaríthattuk. Este Bercel elővette a matekszakkörön kapott feladatot. Ezen fölöslegesen töprengett mivel azzal az otromba nagy fejével sem tudott rájönni. Bercel azt mondta hogy, van még idő péntekig. Lefekvés előtt sokáig könyörögtem Bercelnek, had legyen nálam hétfőn is Kitti. Hétfőn Bercel sajnos nagyon kelekótya volt, mivel Kittit véletlenül összetörte és a kockás sálamat is elhagyta,de legalább készített nekem egy kék sálat.